Menü Bezárás

ÚJ LETÖLTHETŐ IRATMINTA: Munkaidő, pihenőidő

Az ilex-iratmintak.hu mai szakértői cikkében dr. Bogdány Beátával, az iLex partner-ügyvédével részletesen áttekintjük,hogy milyen kötelezettségek terhelik a munkáltatót munkavégzésre előírt időtartamon belül a munkaidő és pihenőidő szabályainak alkalmazása vonatkozásában.  A cikk mellékleteként letölthető egy 2019. évi jogi szabályozásnak megfelelő munkáltatói utasítás minta is, túlmunka elrendeléséről.

Az iLex jogi iratminta cikk-adatbázisában, az iLex-iratmintak.huoldalon a vállalkozók, gazdálkodó szervezetek, társasházak, egészségügyi szolgáltatók, startupok, intézmények számára legfontosabb hírekről, változásokról, dokumentumokról jogi szakértők foglalják össze az alapvető tudnivalókat, esetenként a szakértői cikkek mellékletét képező iratmintákat pedig ugyancsak az ilex-iratmintak.hu oldalon érik el kedvezményesen Olvasóink. Amennyiben az iratminták letöltésén túlmenően van szükség az adott jogi ügyszakhoz kapcsolódó jogi tanácsadásra, képviseletre, az com oldalon érhetők el az iLex partnerségben együttműködő új generációs ügyvédei.

A munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket, valamint az egyes fogalmak értelmezését a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) rendelkezései tartalmazzák.

I. Munkaidő

Az Mt. rendelkezései elsőként a fogalmak meghatározására ad magyarázatot (Mt. 86. § (1)-(3) bek.), ahol konkrétan leírja, hogy mit kell munkaidőnek tekinteni.

A törvényi rendelkezések szerint tehát a munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama. Előkészítő vagy befejező tevékenységnek kell tekintetni minden olyan feladat ellátását, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni (pl.: gépek beüzemelés, áruk kihelyezése). Az Mt. kifejezetten rögzíti, hogy mely időszakokat nem tekint munkaidőnek.

Nem része a munkaidőnek:

a) – a készenléti jellegű munkakört kivéve – a munkaközi szünet, továbbá
b) a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama.

Megjegyezzük, hogy a munkavállaló számára az egyik legfontosabb kötelezettsége a rendelkezésre állás munkavégzés céljából, melynek időbeli kereteit a munkáltató a munkaidő meghatározásával állapítja meg számára.

Az Mt. 88. § (1) bek. szerint a munkáltató és munkavállaló napi munkaidőként teljes napi munkaidőben vagy részmunkaidőben állapodnak meg. A beosztás szerinti napi munkaidő: a munkanapra elrendelt rendes munkaidő, míg a beosztás szerinti heti munkaidő: a hétre elrendelt rendes munkaidő.

A napi munkaidő az Mt. 92. § (1)  bekezdése alapján teljes napi munkaidő esetében napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő), mely teljes napi munkaidő – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ha a munkavállaló
a) készenléti jellegű munkakört lát el,
b) a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója (hosszabb teljes napi munkaidő).
Fontos rögzíteni, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidőt is megállapíthat (részmunkaidő).

Az Mt. 93. § (1) bek. lehetőséget biztosít a munkáltató számára, hogy  a munkaidő alkalmazására előírt szabályokat figyelembe véve egy rugalmas munkaidő-gazdálkodás keretében a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidő-keret alkalmazásával határozza meg. A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani.
A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meg kell határozni és munkáltatónál közzé kell tenni, mely adott esetben nem jelenti, hogy az érintettek számára egyenként tájékoztatást ad a munkáltató, hanem elegendő, ha a munkáltató minden munkavállaló számára hozzáférhetően – a helyben szokásos módon – írásban tájékoztatást ad.

Az Mt. 94. § (1) bek. meghatározza, hogy a munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét lehet, ettől eltérő időtartamot megállapítani csak speciális munkakörök esetében lehet (pl.: a megszakítás nélküli, a több műszakos, az idényjellegű tevékenység keretében, a készenléti jellegű, továbbá az Mt. 135. § (4) bekezdésében meghatározott munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében, valamint kollektív szerződés rendelkezése alapján).

2019.január 01. napjával a munkaidőkeret tartamát – olyan munkáltatók esetében, melyeknél kollektív szerződés van hatályban – az Mt. jelentős mértékben módosította. Ennek értelmében a munkaidőkeret tartama kollektív szerződés rendelkezése szerint – a korábbi legfeljebb 12 hónap vagy 52 hét helyett – 36 hónapra emelkedett, amennyiben ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják.

II. Munkaidő beosztása

A munkaidő beosztását a munkáltató végzi el,melyet az Mt. 97. § (1) alapján az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel kell megtennie.
A munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani (általános munkarend).
Munkaidőkeret a munkaidő a hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható (egyenlőtlen munkaidő-beosztás).

A munkáltató a munkaidő-beosztást legalább egy hétre a napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább 168 órával korábban írásban közöli. A közlés hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.
A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább 96 órával korábban módosíthatja. A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást a munkavállaló írásbeli kérésére is módosíthatja.

III. Munkaközi szünet

Az Mt. 103. § (1) bek. alapján a munkáltató köteles a munkavállaló részére munkaközi szünetet biztosítani, ha a beosztás szerinti napi munkaidő tartama

a) a hat órát meghaladja, (munkaközi szünet: 20 perc),
b) a kilenc órát meghaladja, (munkaközi szünet további: 25 perc).

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a munkaközi szünetet a munkáltató csak a munkavégzés megszakításával tudja kiadni a munkavállaló részére.
A munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni.
A munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is kiadni.

IV. Pihenőidő

A napi pihenőidő az Mt. 104. § (1) bek. alapján napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (a továbbiakban: napi pihenőidő) kell biztosítani.
A heti pihenőnap pedig az Mt. 105. § (1) alapján a munkavállalót hetenként megillető két pihenőnap  (heti pihenőnap).
A heti pihenőidő az Mt. 106. § (1) alapján a munkavállalót megillető – a heti pihenőnapok helyett – számított hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidő.

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a munkavállaló számára a heti pihenőidőt havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani.

Bogdány Beáta ügyvéd
iLex Systems Zrt együttműködő partnere

Kapcsolódó iratminta:
Munkáltatói utasítás túlmunka elrendeléséről 2019

dr. Bogdány Beáta ügyvéd

dr. Bogdány Beáta ügyvéd

Társasházi és Ingatlanjogi Divízió
iLex Systems Zrt.